4
Öt nappal később Bones a szemközti tetőn lévő kilátóhelyről bámulta a nagy kórházat. Cat nem hagyott semmi használhatót az erdőben, de egy embert orvosilag evakuáltak a barlangból, és a Catet és csapatát szállító fekete-opszis helikopterekkel ellentétben a med-vac helikoptereknek repülési tervet kellett benyújtaniuk.
Cat főnöke persze megpróbálta elrejteni az információt. Az embert két különböző állam három különböző kórházába is elszállíttatta, mielőtt mentőautóval ebbe az Illinois állambeli chicagói intézménybe szállították volna. Ezért tartott majdnem egy hétig, mire Bones megtalálta, de megtalálta, és amikor Bones távcsöve a kórház ablakán keresztül megmutatta, ki az, Bones olyan nevetést eresztett meg, hogy a mellette ülő ghoul felugrott.
– Hűha – mondta Rodney egy oldalpillantást vetve Bonesra. – A Pokol most hívott, és vissza akarja kapni a csengőhangját.
– Ne is higgyétek el, bazmeg – mondta Bones, még mindig kuncogva. – Innen ismertem meg a semmirekellő szarházi szagát!
– Gondolom, felismered a túlélőt – jegyezte meg Rodney.
Valóban felismerte. Korábban a felkapása egyszerű eszköz volt a cél érdekében. Most Bones élvezni akarta ezt.
***
A rozsdával borított csövek rezegtek, valahányszor a város egyik vonata elhaladt felettük, és apró narancssárga foltokat szórtak a koszos csempepadlóra. A falak szürkék voltak, kivéve, ahol a festék lepergett, hogy felfedje korábbi sárga színét. A közeli karbantartó terület tucatnyi csikorgó gépének közelsége miatt Danny Milton sikíthatott volna, és senki sem hallotta volna meg, de sajnos Bones nem tudott semmit sem tenni, hogy sikoltozzon.
Végül is be kellett tartania egy ígéretet.
– Szép munka volt ezt a helyet kiválasztani, Rodney – mondta Bones.
A szakállas ghoul felnyögött. – Magánterület és közel a kórházhoz, pont ahogy akartad.
Danny leült a Rodney által biztosított összecsukható székre. Bones letérdelt elé, és tartotta Danny rémült tekintetét. Azóta parancsolta Dannynek, hogy hallgasson, mióta elragadta a kórházi szobájából, de most azt akarta, hogy beszéljen.
– Mondd el, hogyan kerültél egy barlangba Catherine Crawfielddel, és ne hazudj egy szót sem.
Danny meggörnyedt, mintha ütésre számított volna. – Emlékszem, hogy voltam valahol, ami nem tetszett, de nem tudom, hol és miért.
– Nem tudod? – Bones megismételte. Vajon a szerencsétlen egész idő alatt eszméletlen volt?
Danny bólintott. – Valahányszor erre koncentrálok, fáj a fejem, és egy hangot hallok, amely újra és újra azt mondja, hogy „ez soha nem történt meg”.
Ah. Cat főnöke bizonyára emberi agymosókat állított be Dannyre. Okos dolog volt tőle, de ez nem lett volna elég.
Bones felerősítette a tekintetét. – Már nem hallod azokat a hangokat. A fejed sem fáj már. Valójában semmi sem fáj. Teljesen megnyugszol, és mindenre emlékszel.
Danny elgörnyedt a székben, ahogy hirtelen minden feszültség eltűnt belőle. Még vigyorgott is, mint az az önelégült, feljogosított szarházi, aki volt.
– Hé, most már emlékszem! Laz barátom hozott el a barlangba. A szeme zöldre vált, mint a tiéd, de ezt akkor még nem tudtam, és azt hittem, sörözni megyünk, de Laz odaláncolt a barlang falához, amíg Catherine meg nem jelent.
Laz bizonyára a Lázár, a vámpír fejvadász rövidítése. – Meséld el részletesen, hogyan találkoztál Lazzal, mit mondott, és mit mondott Catherine is.
– Catherine. – Danny kiköpte a nevét. – Az a lány volt életem legnagyobb hibája. Még csak nem is volt jó dugás. A legtöbbször végigsírta az egészet…
– Mert te kényszerítetted rá – mondta Bones, miközben addig szorította az öklét, amíg az ujjai el nem törtek.
Danny bosszús pillantást vetett rá. „Kényszerítetted”, a fenéket. Tudta, hogy miért ment fel a szobámba. Az egész 'várj, még nem, ez az első alkalom' szarság csak a látszat kedvéért volt...
Rodney Dannyre vetette magát.
Bones visszarántotta. – Ne csináld.
– Miért? – Rodney hitetlenkedve mondta. – Ha ez engem felbosszant, akkor biztos feldühít!
– Az vagyok – mondta Bones összeszorított fogakkal. – De miután megnyomorítottam a kezét, Cat fogadalmat kényszerített ki belőlem, hogy soha nem bántom, csonkítom, vakítom meg, vérzek el, kínzom vagy ölöm meg ezt a faszkalapot, és nem nézem tétlenül, ahogy valaki más teszi.
Rodney szeme kitágult. – Ez nem igazságos!
Bonesból száraz nevetés harsant fel. – Pontosan az én reakcióm.
– Tényleg? – Danny hangja felderült. – Hát, ez király, de ez még mindig nem kárpótol azért, hogy a ribanc lelőtt engem.
Bones felvonta a szemöldökét. – Kezdd azzal, amikor először megláttad, és ismételj el minden egyes szót, amit ő és mindenki más mondott.
– Ne húzd az időt, nem kell látnom az egyik rágójátékodat ahhoz, hogy elhiggyem, hogy mindannyian vagányok – mondta Danny magas falsettóban, ami arra szolgált, hogy Catet ábrázolja. – Tényleg, reszketek. Hol van Bones?
Bones lehunyta a szemét. Azt hitte, hogy a barlangnál van? És hogy meg kell mentenie őt? A rohadt életbe.
– Aztán Laz azt mondta: 'Bones? Hol? – Danny folytatta. – Aztán Catherine meglátott engem, és csak annyit mondott: 'Danny Milton? Miattad kellett idáig vonszolnom a seggem Virginiából?
Bones szemei felpattantak. Virginia.
– Én meg azt mondtam: 'Tönkretetted az életemet, ribanc!' – Danny folytatta. – Először a szörnyszülött barátod megnyomorította a kezemet, aztán nem haltál meg, most pedig ezek a lények raboltak el. Gyűlölöm a napot, amikor megismertelek!' Ami annyira igaz, de ő azt mondta: 'Rögtön visszakapod, seggfej!' Mintha mindez az én hibám lenne. Laz meg csak annyit mondott: „Azt mondta, hogy régen szerelmes voltál belé. Most úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy ne öljem meg”, mire Catherine azt kiabálta: „Meg akarod ölni? Csak rajta. Tessék, segítek!”, és aztán lelőtt.
– Aztán mi történt? – Bones bökdösött.
Danny megvonta a vállát. – Ráugrott Lazra és a többi fickóra. Nem sokat láttam, mert sötét volt, és mind olyan gyorsak voltak. Egy idő után megragadott, és elfutott. A következő dolog, amire emlékszem, hogy azt kiabálja: 'Ne lőjetek!', és valami fickó azt kiabálja: 'Ne lőjetek, ez Cat'. Ő meg csak annyit mondott: 'Gyorsan jön az ellenség, célozz magasra', amikor végre újra megláttam a fényt. De aztán Laz elkapott valami fickót, ő meg sikított, ledobott, és odarohant a fickóhoz. A nyakából ömlött a vér, és azt kiabálta, 'Ember a földön, ember a földön!' De mintha én is véreztem volna? És senkit sem érdekelt. Mindenki odarohant helyette.
– Képzeld csak el – gúnyolódott Rodney.
A szarkazmus elszállt Danny feje felett. – Ugye? Senki sem nézett utánam, amíg Catherine és néhány másik srác el nem szaladt. Végül műtétre szorultam, de akkor is folyton egyik helyről a másikra szállítottak. Seggfejek.
Danny leírása egyezett a vérnyomokkal, és most már tudta a legfontosabb részletet: Cat Virginiában élt.
– Ez minden, ami Catherine-t illeti? – kérdezte Bones tőle.
Danny bólintott. – Igen. Valami baromság, ugye?
Rodney rövid nevetést eresztett meg. – Istenem, de éhes vagyok.
– Én is éhes vagyok – mondta Danny, mit sem törődve a felhanggal.
Rodney általában azt ette, amit ő a vegetáriánus vegetáriánusnak nevezett ghoul változatának nevezett, ami olyan ételeket jelentett, amelyek nem embertől, hanem farmról vagy kertből származtak. De időnként a ghouloknak más táplálékra volt szükségük, és abból, ahogy Rodney Dannyre nézett, a gyeplős éppen Rodney csalókajává akart válni.
Bones találkozott Rodney szemével. – Gyors és fájdalommentes, és nem maradhatok itt nézni. Elvégre megígértem.
Rodney egyetlen biccentéssel bólintott neki. – Értem.
Bones megszorította Rodney vállát, és elsétált.
– Hé! – hallotta Danny szavát, amikor Bones becsukta maga mögött az ajtót. – Nem akar visszavinni a kórházba?
– Nem. – Rodney hangja sokkal keményebb volt, mint a szokásos hangszíne. – És megértettem, amit mondott, de nem egyeztem bele.
Bones szünetet tartott, mosoly húzódott a szájára. Ugye, nem volt, ugye?
– Ez meg mit akar jelenteni? – kérdezte Danny. – Hé, mi van az álladdal? Kezd nagyon nagy lenni, és... arrgggh!
Danny sikolya elhalkult, miközben Bones továbbment. Ő maga nem bántotta Dannyt, és nem is állt tétlenül.
Az ígéretet betartotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése