Laurelin Paige - Kayti McGee - Summer ​Rebound - Nyári lázadás (Randi szezon 2.)

 

Tizenegy

Ma voltam döbbent, amikor megtudtam, hogy macskáknak is gyártanak motoros sisakot.

– Ez annyira k-i-b-a-s-z-o-t-t menő lesz – mondja Dune, miközben a sisakos Cocót tartja a karjában.

Miért olyan imádnivaló, hogy kiírja a káromkodó szavakat? És miért akarja egy macskájával ilyen gyengéden bánó ember áramütéssel megrázni a mellbimbóimat? Kell lennie egy arany középútnak, és én eltökéltem, hogy megtalálom.

– Készen állsz egy kis p-u-n-c-i fazekasságra? – Egy szerintem zseniális kísérletként, hogy kötődjek Dune-hoz és megismertessem vele valamit, amit szeretek, felajánlottam, hogy készítek egy agyagból készült képmást Cocóról. Talán nem voltak olyan tiszták az indítékaim, mert bármit megteszek azért, hogy ne kelljen újra perverz szexelnem. Még mindig vadul vonzódom hozzá, még a fojtogatós fiaskó után is, de most ezt beárnyékolja a fájdalomtól való félelmem. Mióta befejeztem a romantikus sorozatomat, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak a bűnökkel teli életükben, visszatértem az internetre tanácsért.

Egy érdekes cikk a rosszfiúkkal való randizásról rámutatott, hogy valószínűleg a Dune kalandvágya és lázadó szellemisége vonz leginkább, ezért is jövök mindig vissza a folytatásért. Ez ésszerűnek tűnik. Személy szerint azt hiszem, a tetoválások miatt, de sajnos nem vagyok internetes szakértő. Egy értelmes felnőtt azt mondaná, hogy a legegyenesebb dolog az lenne, ha elmondanám neki a tétovázásomat, és ígérem, hogy végül is ezt fogom tenni. Jelenleg megelégszem azzal, hogy elkerülöm, mert ez a dolgom. De lassan kifogyok a kifogásokból.

Okok, hogy ne legyen S-E-X:

1. Meghúzódott egy izom a vaginámban, amikor leszálltam a biciklijéről.

2. Migrén, valószínűleg a mellbimbó zapping miatt.

3. Hányinger

Az utolsó nem volt hazugság. Megettem egy egész doboz Ho-Hos-t, hogy kifogásokat találjak ki, hogy ne szexeljek. A másik dolog, amire a cikk rámutatott, az az volt, hogy ahhoz, hogy hosszú távon működőképes kapcsolatunk legyen, mélyebb kapcsolatra van szükségünk. Nyilvánvalóan tudtam ezt, de amikor eluralkodik rajtad a vágy, akkor elfelejtesz gondolkodni. Szóval el kell méregtelenítenem a testiségtől és összeszednem magam.

A fazekasság jót fog tenni nekünk, mint párnak. Csakhogy Coco ma különösen morcos, és nagyon szeretném, ha túllépne az ellenszenvén és együttműködne velem. Kerek kék szemei megvetően néznek rám, miközben felállítom a kereket.

– A fazekasság kicsit rendetlen tud lenni – magyarázom az apja teraszán, mivel még mindig nem nyerte vissza a saját házát.

– Én szeretem a rendetlenséget – mondja, miközben megsimogatja Coco muppet-bundáját. A napfény megcsillan az ajakgyűrűjén, és én mindent megteszek, hogy ne hagyjam, hogy megbabonázzon.

– Először is fogd ezt a labdát, és dobd el. – Bemutatom az agyagdobálást, és nos, Dune nem tűnik érdeklődőnek, amíg meg nem pörgetem a kereket, és a kezemmel formára nem gyúrom az agyagot.

– S-z-a-r – varázsolja, – úgy néz ki, mintha a f-a-s-z-omat dolgoznád.

A mellkasomra a csalódás nehéz súlya telepszik, hogy ez is szexuális jellegű, de valahogy elfelejtem ezt, amikor azt mondja: – Apa most kipróbálja.

Bőrmellényes babáink látomásai totyognak a fejemben. – Nagyon édes vagy, amikor ezt mondod Cocónak.

A rekedtes hangjától felállnak a finom szőrszálak a nyakamon, amikor azt mondja: – Nem Cocóhoz beszéltem.

A kezem végigcsúszik a nedves agyagon, miközben őt bámulom. – Nem értem?

– Hozzád beszéltem. Még sosem hívtál férfit apának?

– De igen. Az apukámnak – válaszolom, és úgy érzem, hogy a kötődésgyakorlatom gyorsabban kicsúszik a kezeim közül, mint a fazekaskorong.

– Ma este, amikor f-o-j-o-g-a-t-s-z engem, azt akarom, hogy így szólíts.

Az agyagom összeomlik. – Tényleg nem hiszem, hogy meg tudom csinálni – mondom. – Látod azt a vonalat a karomon, azt valahogy nem tudom átlépni.

– Majd megpróbáljuk –, mondja. – Az élet a határok feszegetéséről szól.

– Csak nem vagyok benne biztos, hogy hívhatlak így, miközben b-a-s-z-u-n-k.

– Miért? Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy én vagyok az a férfi, aki gondoskodik rólad.

Pres mély hangja megszakítja beszélgetésünket: – Dune, rögtönzött találkozó. Át kell néznünk veled néhány számot.

– Bocsánat – mondja Dune – mennem kell – . Leteszi Cocót a földre, és esküszöm, hogy sziszeg, amikor odasétál hozzám. – Találkozzunk ma este. Rohanok, hogy visszakapjam a házamat. Majd küldök sms-t, hogy hova menjünk.

Már ez a mondat is arra késztet, hogy újragondoljam a józan eszemet. Eljátszotta az otthonát, és még mindig azt fixírozom, ahogy a sötét haja a szeme fölé lengedezik, mintha az sem lenne hajlandó megszelídülni.

Dune az ajkát az enyémhez súrolja, mielőtt felkapja Cocót. – Anyu majd máskor végez veled.

Coco szeme csészealjból tányérrá nő, majdnem megérinti a pici sisakját. Biztos vagyok benne, hogy az enyémek is ekkorák, mert nem állok készen arra, hogy mostohaanya legyek. A zseniális ötletem a kötődésre már nem tűnik zseniálisnak. Romantikus regények helyett inkább önsegítő könyveket kellene letöltenem. Dune eltűnik odabent, de az apja még marad, miközben feltakarítom a rendetlenségemet, és elkezdem összepakolni a hordozható kereket. Fogadok, hogy Dune sosem hívta apunak, különben látná, milyen furcsa ez.

– Kedves lány vagy, Chloe. Úgy tűnik, a macskája kedvel téged.

Megtörlöm a kezem egy törülközőbe. – Azt hittem, utál engem.

– Nem. Ha így lenne, kikaparná a szemedet.

Hát, ez zavaró. Gondolatban feljegyzem, hogy veszek egy szemüveget. – Figyelj, a fiam lehet vakmerő, de keményen szeret. – Miért vonzó ez? – Erős nő kell ahhoz, hogy az olyan férfiakat szeresse, mint mi. Az anyja nem volt ilyen. Győződj meg róla, hogy te az vagy.

Bólintok, ő pedig zavartan állva hagy. A nyomás nyomaszt, ahogy elhajtok, mert fogalmam sincs, hogy elég erős vagyok-e ahhoz, hogy magamat szeressem, nemhogy Dune-t.

– Miért vagy ilyen morcos? – kérdezi Charlotte, miközben egy építkezés melletti füves dombon üldögélünk, és várjuk, hogy Dune versenye elkezdődjön.

A mai események után szükségem volt erkölcsi támogatásra, és Charlotte jelenléte megnyugtat. Ha a kapcsolatunk kezdetén azt mondták volna nekem, hogy két hónappal később azt fogom nézni, ahogy a barátom a motoros barátaival egy Harley mellett áll, és arra készül, hogy visszahódítsa a házát, miközben én egy bőrkabátot viselek, amit Lucy ajándékozott nekem a születésnapomra, valószínűleg csak nevettem volna. És aztán mégis megtettem volna, mert szörnyű döntéseket hozok.

– Volt egy rémisztő látomásom, hogy megfojtottam Dune-t. – Nem tudtam lerázni magamról a rettegés érzését, hogy – dolgoznom kell rajta.

– Chloe – Charlotte szemöldöke egy szemöldökre húzódik össze – gyakran vannak ilyen látomásaid?

– Te jó ég, nem – kiáltom fel. – Kicsit megdöbbentem, hogy azt hiszed, titkos pszichopata vagyok.

Elmagyarázom a perverz szexhelyzetet. És mindent, ami utána következett.

– Hűha – hangzik a válasza. – Messze túlmentél a merészségen. Lehet, hogy vissza kell tolatnod, megfordulnod, és vissza kell hajtanod az induláshoz.

Letépek egy fűszálat, és végigsimítom az ujjaimon. – Miért nem tud csak úgy verseket idézni, és szeretkezni velem egy réten?

– Mit fogsz csinálni?

– Nem tudom. El kell mondanom neki, de nem akarom megszégyeníteni a perverzióját.

– Van rá esély, hogy leveszi az étlapról.

Megrázom a fejem, és azt kívánom, bárcsak így lenne. – Esküszöm, hogy láttam bontatlan piros festékes dobozokat az apja garázsában. Ó, Istenem. – A fejem a nő felé csapkod. – Vörös szobát tervez, ugye? Charlotte, én nem vagyok ennyire fájdalomtűrő.

– Ezt az egycentis tetoválásból vettem ki.

Miért nem jött rá erre? Nagyító kell ahhoz, hogy lássa a tintakísérletemet. Melyik részét nem értette annak, hogy – nem szeretem a fájdalmat?

– Persze, időnként valószínűleg azt akarja majd, hogy én okozzam a fájdalmat, ne én kapjam, ami valahogy még ijesztőbbnek tűnik. Kutatásként elolvastam néhány gondolatmenetet a börtön úrnőkről. Azt hiszem, talán - nehéz bevallani, ennyi munka után -, talán nem is leszek rossz lány.

Charlotte, ahogy azt már tudtam, szó szerint összeesik a nevetéstől.

Megcsapkodom a karját. – Hagyd abba! Ha elesek, az tönkreteszi a Sandy-from-Grease hangulatomat.

Ettől csak még jobban hisztizni kezd. – Ez megmagyarázza az öltözéket. – A „Viszlát Sandra Dee”-t dúdolja, mielőtt átvált egy INXS dalra. Eltart egy másodpercig, de aztán nem tehetek róla, én is nevetek. Bár én személy szerint úgy érzem, jól áll nekem a vintage-Domme kinézet.

– A viccet félretéve – mondja, miközben összeszedi magát – még mindig belezúgtál? Mintha pillangók lennének a gyomrodban?

– Igen –, ismerem be. – De... csak szexelünk. Próbáltam, de úgy tűnik, nem tudom átbillenteni minket valami többre. És még ha tudnék is, nincs meg a hátterem ahhoz, hogy domina legyek. Még akkor sem, ha most annak vagyok öltözve.

Bőséges időt töltöttem a neten a BDSM életmódról olvasva, és a szívem mélyén tudom, hogy ez olyasmi, amiről nem fog lemondani. Én pedig nem akarom úgy végezni, hogy égjen a hajam, mint Mildrednek. Ez nem Lucy haja, de tetszik.

– Lehetek őszinte veled?

A sötét szemei találkoznak az enyémmel. – Te nem vagy az mindig?

– Többnyire – mondom, miközben figyelem, ahogy Dune és a barátai a biciklijük köré bújnak. – Nagyon szeretnék beleszeretni Dune-ba. Annyira dögös. És ő... dögös. Az a mellény, meg a motor, meg a tetoválások. Ez egy halálos kombináció.

– Ugh, tudom – mondja a lány. – De Chloe, mennyire alapul a vonzalom a rosszfiú vonzalmán? Nem ítélkezem, mert én is ez alapján választottam őt neked, de pszichológiai szempontból a jó lány a rosszfiút akarja, annak reményében, hogy meg tudja változtatni.

– Tudom, hogy nem tudom megváltoztatni. – Sóhajtok. – Azok a romantikus könyvek tényleg azt akarták, hogy ez működjön. De vajon sikerülhet?

– Hát, ezek egyfajta menekülés a valóság elől.

– Nagyjából ezt mondta Austin is. Azt mondta, hogy irreális elvárásokat okoznak, mert mindent elmondanak, amit egy igazi férfi nem tenne.

– Csak azért, mert ő nem mondja ki őket, nem jelenti azt, hogy más férfiak nem tennék.

– Ez is a vonzerő része, azt hiszem. Találni egy férfit, akitől úgy érzed, hogy te vagy az egész világa.

– Tényleg az akarsz lenni valakinek az egész világa? Ez elég nagy nyomás.

– Hát, nem annyira, hogy ne kapjak levegőt. Ne merészelj fojtogatós viccet csinálni. De valaki, aki soha nem hazudna vagy bántana engem? Vagy dobna, ha jönne valami jobb? Persze, azt szeretném.

– Ezek magától értetődőek, Chloe.

Szeretném hinni, hogy ez igaz. De eddig nem tapasztaltam ilyet. Dune felpattan a moorjára, és feldübörög hozzánk a dombon.

– Chloe, szükségem van egy szerencsét hozó csókra.

– Elájulok – suttogja Charlotte.

– Mindjárt jövök – mondom.

Dune szexisen ül a biciklijén, amikor odaérek hozzá, és minden nyikorgó bőrlépéssel mentális téglákat halmoz a falamon.

– A fenébe, de dögös vagy – mondja, és átkarolja a derekamat. – Alig várom, hogy a kezed a torkom köré fonódjon, miközben ezt viseled.

Ugh. Reméltem, hogy valami olyasmit mond, hogy „Alig várom, hogy visszakapjam a házamat, és körbevezesselek”. De felkészültem. Még a tetoválásai sem tesznek csorbát az általam felállított páncélon.

– Ez olyasmi, amit feltétlenül meg kell szerezned?

– Igen –, mondja a férfi, és tényszerűen. – Tetszeni fog, ha egyszer beletanulsz.

Ez a fojtogatós dolog egy kemény határ számomra.

Nem hiszem el, hogy ezt fogom mondani... Azt hiszem, szakítanom kell vele, mielőtt véletlenül megölöm. De nem használhatom az önerotikus fulladástól való félelmemet oknak. – Tudom, hogy rossz az időzítés, de...

Felpörgeti a motorját, elnyomva a szavaimat.

– Halló, ööö, nem tudnád ezt nem megtenni? Valami fontosat kell mondanom neked. Azt hiszem...

Szirénák halk bőgése szakít félbe.

– Bassza meg – kiáltja Sakál. – Zsaruk.

– Úristen – mondja Charlotte, felpattanva ülő helyzetéből. Könnyű ezt megtenni farmerben.

Dune újra felpörög, amikor a szirénák hangosabbá válnak.

– Szállj fel – mondja.

– Nem, nem tudok.

– Le tudom előzni a zsarukat, ne aggódj. Nem fognak letartóztatni.

– Hát, Charlotte-ot nem hagyhatom el.

– Szállj fel, Chloe. Mindig van egy áldozat.

Egy barátot hátrahagyni a legnehezebb határ a számomra, ezért nem halogatom tovább. – Dune – , mondom. – Mindig is csodáltalak. – Elmosolyodik, de visszanéz a közeledő villogó fényekre, és újra megveregeti az ülését. – Szerintem újszerű a hozzáállásod... mindenhez. És a számok... nos, nem is tudtam, hogy a számok ennyire szórakoztatóak lehetnek.

– A számok szórakoztatóak, igaz? Én nulláról hatvanra tudok menni három alatt. Tessék, ehhez a részhez tényleg sisakot kell viselned.

– Egyébként te tényleg szuper bátor vagy, és ez tetszik benned, de ez nekem túl bátor, azt hiszem, látnom kéne másokat a sisakodon, bocsánat! – Dobom ki, amilyen gyorsan csak tudom, hogy vége legyen, és azért is, hogy elrohanhasson.

Meg is teszi, és ahogy elzúg, hallom a hangját halkan a szélben: – Ne feledkezz meg rólam az adózásnál! Ajánlj három barátot, és kapsz egy rabooooottttt...

Aztán eltűnik.