Kettő
Egy rosszfiú jóváhagyott tulajdonságai:
1. Tetoválások
2. A csaló, aki legyőzött téged, halálos pillantást vet rád.
3. Tetoválások
Egy dologra nem gondoltam, amikor jelentkeztem erre a megaláztatásra - a zselés hajra.
Miután visszaváltoztam a ruháimba a bár tágas és makulátlan fürdőszobájában, letörölköztem magamról annyi ragacsot, amennyit csak tudtam.
– Szóval te és Dune randiztok? – kérdezi egy nő bőrcsizmában és strasszos zászlós melltartóban.
– Csak ma este találkoztunk – magyarázom. – Chloe vagyok.
– Hope –, mondja.
– Ez a valódi neved vagy a motoros neved?
Nevet. – Mindkettő. Most vagy itt először?
– Elárulta a műbőr táskám?
– Egyszer már jártam a helyedben. Hadd adjak néhány tippet. – Leül a pultra. – Ne nyúlj a mellényéhez. Maradj előkelő, és legyél jóban a többi öreg hölgyekkel, és akkor minden rendben lesz.
Nem vagyok benne biztos, hogy az előkelőség és a zselés birkózás valaha is kéz a kézben járhat, de azért elmosolyodom, és megpróbálok minél több hasznos tanácsát magamba szívni.
Úgy tűnik, ha elérem a barátnői státuszt, aranyat érhetek a törzsükben. Úgy hangzik, hogy soha nem fogom elérni ezt a státuszt, mert milliárdnyi szabály van.
– Nagyra értékelem a tudásodat – mondom, és bedobom a törölközőt a kijelölt szennyeskosárba.
– Bármikor. – Leugrik, és kisétál velem. – Alig várom, hogy újra lássalak. Ha nem, imádom a cipődet.
– Imádom a csillogásodat – mondom, mielőtt egy kopasz, bivalyerős fickó elkergetné.
Dune homlokráncolva közeledik. – Vészhelyzet van – mondja.
– Mi a baj?
– Coco beteg.
Nincs időm érdeklődni, hogy ki az a Coco, mert közli, hogy meg kell szakítania a randinkat, és haza kell vinnie.
– Ó, oké. Megértem. Hívok egy taxit.
– Nem, majd én elviszlek.
Gyors tempóban kivezet a bárból egy fekete-krómozott Harley-hoz. Gyönyörű, mégis férfias gép, de olyasmi, amit inkább távolról csodálok.
– Menj Cocóhoz. Én csak...
Lekap egy közeli kormányról lelógó fekete sisakot. – Vedd fel ezt. Indulnunk kell.
Úgy tűnik, feltétlenül szükséges, hogy ne vesztegessem az időt, és ne fittyet hányjak a lopott sisakra, így hát felcsúsztatom. – Jó kislány – mondja, felmászik a bőrülésre, és megpaskolja a háta mögött.
Istenem, de dögösen néz ki motoron ülve. Fogadjunk, hogy az a félsisak még csak nem is álmodik arról, hogy sisakszőrzetet adjon neki. El sem hiszem, hogy ez a randim.
Újra megveregeti. – Szállj fel.
Ezt nem lehet diszkréten csinálni ruhában, úgyhogy félreteszem a szerénységemet, és elhelyezkedem mögötte. Kényelmes. És intim. Nincs semmi, amibe kapaszkodhatnék, csak a csípője. Nem mintha panaszkodnék. Megadom neki a címemet, és mint a mennydörgés, úgy dübörög a motorja. Kár, hogy senki sincs itt, hogy lássa, milyen jól nézhetek ki. Viszont van vagy ezer jármű, amelyik látja, hogy mennyire nem nézek ki menőnek, ahogy száguld végig az úton, és alacsonyan a földre hajtott hajtűkanyarokat csinál. Ja, persze, ne nyúlj a mellényhez. Szeretném látni, ahogy valaki megpróbálja kiszakítani belőle a halálos szorításomat, miközben összeszorított szemmel kapaszkodom belé, várva, hogy bármelyik pillanatban összeomolhatok.
– Köszönöm, Jézusom – suttogom, amikor végre épségben hazaérünk.
Dune lemászik, és leveszi a sisakomat. – Újra látni akarlak – mondja, és a szemembe néz. – Jövő szombaton.
– Oké –, mondom lélegzetvisszafojtva. Még ha azt hittem is, hogy hazafelé menet meg fogok halni, a motorozás az előjáték váratlan formája volt. Minden sejtem úgy zümmög, mintha csak egy óriási vibrátoron lovagoltam volna. Zavart testem meg akarja csókolni a földet, hálát adva, hogy életben vagyok, de meg is akarja púpozni.
Mint egy úriember motoros, felajánlja a kezét, hogy lesegítsen a motorról. – Elviszlek sziklát mászni. Ez illik hozzá.
– Hogyhogy? – Csak én vagyok az egyetlen, akinek elég egy film és egy vacsora?
– Mert adtál nekem egy sziklát. Vagyis a barátod adta. Most vissza kell adnom neked egyet.
A fenébe veled, FriendsOfFriends marketing osztály. Rögös arcának komoly tekintete megakadályozza, hogy meghiúsítsam a terveit. Egy fizikai randevú nem fog megölni, és hangos leszek, ha utálom. Ráadásul van rá esély, hogy leveszi a pólóját, és felfedezhetem, hogy vannak-e más tintakincsek is.
– Ez kedves. Izgalmasan hangzik.
Telefonszámot cserélünk, és a szívem gyorsabban ver, mint ahogy ide vezetett, amikor a hüvelykujjával végigsimít az alsó ajkamon.
– Nehéz lesz – fújja ki a levegőt – de a harmadik randevúig nem csókolhatlak meg.
Belső sóhaj.
Ő nem az a srác, aki úgy tűnik, hogy bármit is megvárna, ezért nem tehetek róla, de megkérdezem: – Miért?
– Mert kedvellek. Szóval akkor kell megtennem, amikor az a kedvenc számom.
– Értem – sikerül kimondanom.
Ha létezne ájulás, akkor itt a felhajtónál ájulnék el. Olyan szexi a holdfényben a kócos hajával és a tintás karjaival. Mintha randiznék a karjaival, ha tehetném.
Valahogy belecsúsztatja a kezét a kócos hajamba, és lehajol, hogy mélyen belélegezzen. – Olyan illatod van, mint az eper.
– Ez a zselé –, suttogom.
– Mm. – Fájdalmas nyögéssel enged el. – Túl csábító vagy. Mennem kell.
Nem ellenkezem, amikor a veranda fénye felkapcsolódik, reflektorfényt vetve rejtett pillanatunkra. A lámpa kialszik, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy Austin ott ólálkodik az ablakban, mint egy szülő.
– Oké. Köszi, hogy hazavittél.
– Egy férfi sosem hagyja, hogy a randija taxival távozzon.
Ezt kapd ki, Finn. Kondorok szállnak a gyomromban, ahogy átveti a lábát a motorján, és felpörgeti a motort. Végre találtam egy igazi férfit?
Ahogy Dune motorja elrobog, Austin kidugja a fejét. – Ilyen hamar elmegy?
Elsuhanok mellette, és kérdő pillantása a merev, zselés fejemre szegeződik. – Hogy merészeli, uram? Meggyőződéses harmadik randevúzó vagyok. Ne kérdezzen a hajamról.
– Már eldöntöttem, hogy talán nem akarom tudni, mi történt.
– Hát jó. – Kicsit feszültek voltak a dolgok közöttünk. Volt már néhány szobatársi veszekedésünk, mert az ember sosem ismer igazán valakit, amíg nem él vele együtt. Kiderült, hogy a séffel való együttéléshez tartozik néhány ki nem mondott szabály, amiről nem tudtam. Például a mosogatógépet csak egyféleképpen lehet betölteni, és még ha a ciklus felénél tart is, akkor is le kell állítani a takarítást, hogy újra rendezzük a benne lévő dolgokat. Vagy hogy a „konyhai olló” más jelentéssel bír annak, aki saját maga vágja ki a csirkéit a sütéshez, és nem használhatjuk arra, hogy a frufrut vágjuk vele. Arról nem is beszélve, hogy a serpenyőket bevonat és nem méret szerint rakosgatják. Csak feltételezhetem, hogy a zselét a hajamból egy tálba tenni az éjféli nassoláshoz hasonló okokból nem helyeslik.
– Van olyan étel, ami nem zselé?
– Semmi különös. Nem most értél haza szó szerint a vacsoráról? Milyen randi az, ahol nem kapsz enni?
– Első randi italok. Csak csinálok egy szendvicset.
– Szia, Chloe – szólal meg Lucy a kanapéról, csillogó hajjal, mint mindig. – Austin olyan aranyos volt. Mint egy nagy testvér, aki a kishúgára vár.
Hát nem érzem magam vérfertőzőnek. A zuhanyzásnak kellene az első helyen állnia, de most az érzéseimet kell megennem.
– Nagylány vagyok. Nem kell aggódnod miattam – dobom át a vállam felett a konyha felé menet. Új barátom, Hambone tiszteletére capicolát ragadok az ábécé szerint rendezett csemegeszekrény fiókjából.
Miközben mustárt kenek a kenyérre, egy árnyék vetül a pultra. Felnézek, és látom, hogy Austin a boltíves bejáratnak támaszkodik, keresztbe tett karokkal.
– Még csak nem is teszek úgy, mintha érteném... – A félig elkészült szendvicsemre néz. – Mit csinálsz? Mi ez?
Úgy tűnik, megriasztja a francia sajtosüvegem és az egyenként becsomagolt sajtszeletekből álló csomag.
Összeszorított ajkakkal odasétál, lenyúlja a szendvicsemet, és a szemetesbe dobja. – Austin, mit csinálsz?
– Fel vagy mentve a konyhai szolgálat alól. Foglalj helyet, amíg megmutatom, milyen az igazi szendvics.
– Mesélj el mindent a srácodról – mondja Lucy, és csatlakozik a rajtaütéshez. – Ha a SuperFitben edz, talán ismerem.
Miközben Lucyval letelepedem a reggelizőasztalhoz, Austin összeszed mindent, hogy új és jobb szendvicseket készítsen. Olyanokat, amikben érett paradicsom van. Olyan salátával, ami nem egy nagy, ízetlen golyóba zsugorítva érkezik. Szalonnát készít, és nem a mikróban. Ez az élet. És ha belegondolok, SuperFinn azt hitte, hogy lecsap és elveszi ezt tőlem. Nem, ne gondolj az exedre egy randi után, a szobatárs-szerelmed előtt. Volt szerelem. Volt-olyan. A szerelem exponenciálisan elhalványult, mióta Austinhoz költöztem. Csak aprócska. Amíg nem nézem a karjait, ahogy hullámzik, ahogy vágja. Vagy hogy milyen kecsesen táncol a konyhában. Vagy ahogy a szürke pizsamanadrágja a csípőjére tapad.
– Igen, hogy ment a vakrandi? – kérdezi Austin, miközben a sistergő szalonnacsíkokat forgatja.
– Olyan volt... – Megállok, hogy kiválasszam a megfelelő szót. A jót száműztem a szótáramból.
– Ha ilyen sokáig gondolkodsz rajta, akkor nem volt valami jó – mondja.
– De igen, az volt. – Persze, a zselés dolog nem volt fantasztikus, és semmit sem értem el, amit kitűztem magam elé, de őrületes a kémia, és a második randi az én lehetőségem, hogy kijavítsam a hibáimat.
– Mm-hmm. – A válla fölött rám néz.
– Nem tűnsz motoros típusnak – teszi hozzá Lucy.
– Kezdem megtanulni, hogy nincs is típusom. – És ez az új felfedezés tetszik bennem. – Ráadásul bővítem a látókörömet.
– Motoros klubban van? – kérdezi.
– Nem tudom?
– Voltak tapaszai?
Nyilvánvalóan kudarcot vallottam ezen a randin. Ha a szexisége nem emésztett volna fel, észrevettem volna ezt a részletet. – Elfoglalt voltam a zselés birkózással, úgyhogy a dolgok valahogy kicsúsztak a kezemből.
Lassított felvételen Austin megfordul. – Én nem... Jól hallottam? Jell-O birkózás?
– Tényleg ennyire megdöbbentő? – Felhozhatnám a szobájában talált bilincset, de nem teszem.
– Hát igen, valahogy az – mondja Lucy csodálkozó szemekkel. – De az ellentétek vonzzák egymást.
– Nem vagyunk annyira különbözőek – mondom. – Vagy igen?
– Polar. Ő egy motoros – mondja. – Ritkán jár ki. Te... te otthonülő típus vagy. – Ráteszi a kezét az enyémre. – Nem mintha az otthon maradás rossz lenne. Egyszer dolgoztam egy lánnyal, akit az emberek Unalmas Belindának becéztek. Gonoszul hangzik, de Istenem, tényleg unalmas volt. Mintha fogpiszkálóval támasztanád ki a szemhéjadat, unalmas. Egyszer elszundítottam egy megbeszélésen, amikor bemutatott egy új kampányt. Mindegy, a történet lényege. Bármennyire is unalmas volt, végül hozzáment egy sráchoz egy rockbandában. Talán ez a fickó a te rocksztárod. Látod?
Nem, nem értem. Arra céloz, hogy unalmas vagyok? Ha nem lenne olyan kedves, akkor sértőnek találnám. Unalmas vagyok? Lucy felemelte volna a kezét a levegőbe, és vidáman visított volna, ahogy Dune kilencven mérföldes sebességgel száguld át a városon. Soha nem írná fel a szundikálási időpontokat egy listára, ezért is kap szundikálási időpontokat. Istenem, de unalmas vagyok. Soha nem fogom megkapni a rosszfiús csókomat, ha egyszer rájön, hogy én vagyok Kómás Chloe. Charlotte akaratlanul is ingerelt valamivel, amit nagyon szeretnék, de soha nem fogok elérni.
– Várj egy pillanatra, kérlek. – Elbattyogok az asztaltól, és végigsuhanok a csempézett padlón. – Mindjárt jövök.
Az unalmas emberek nem teszik meg azt, amit én most fogok. Előhalászom a táskámból a telefonomat, és begépelek egy üzenetet Dune-nak.
– Talán háromkor értem jöhetnél, mivel ez a kedvenc számod?
Oké, lehet, hogy igen. Ez béna volt. Majd eszembe jut valami jobb, miután ettem.
– Szóval, megint találkozgatsz vele? – kérdezte Lucy, amikor visszatérek.
– Igen. Jövő szombaton elvisz sziklát mászni. – Austin ítélkezése tapintható, ahogy egy papírtörlővel megpaskolja a szalonnát, ezért azt mondom: – Nézd, ő egy tisztességes könyvelő, nem egy bűnöző.
– Fogalmad sem volt róla, hogy Finn egy gyakorló milliomos, akinek mostohafétise van, szóval igen – vonja fel a szemöldökét, – a támogatásod gyenge.
– Nem mintha csak úgy megkérdezhetném tőle, hogy bandatag-e. – Hogyan lehet ezt úgy megszólítani, hogy ne legyen sértő?
– Megkérdezhetem tőle – mondja.
– Ó, Istenem, ne!
Végül elengedi a témát, hogy a legroppanósabb salátalevelek keresésére koncentráljon, amelyeknek tökéletes a gyűrött széle. Negyven perccel később, amikor elnyalom az ínyenc szendvicsemet, azon tűnődöm, hogyan lehetséges, hogy valaki, aki ennyire anál, ennyire dögös is lehet. Talán fel kellene vennem a jóváhagyott tulajdonságok listájára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése