Tíz
A Dunével való randizás jó, többnyire. Pár hónapja már, és nem látom olyan gyakran, mint szeretném. Fordítás: soha. Nyár van, úgyhogy sok motorostúrája van, és ez jó, nem? Így van időm a barátaimmal és a művészetemmel foglalkozni. És jó azt mondani, hogy van barátom, de nem kell időt szánnom rá. Vagy a Coco elkötelezettség, amitől fázom.
Amikor a városban van... nos, az is nagyon jó. Egyre jobban megbarátkozunk egymással a hálószobában. És ez alatt azt értem, hogy ültem az ágyon, és számos alkalommal bámultam Cocót, amíg ő zuhanyozott. Ez mind jó. Kivéve, hogy valami hiányzik. Különösen a háza. Jackal „üzleti ügyben” eltűnt, így Dune nem tudta visszaszerezni. Jelenleg egy romantikus regény cselekményét élem. Tudom, hogy ez az én nyaram, hogy merész legyek, de nem vagyok bedrótozva, hogy tartsam ezt a tempót.
Andrea, a kedvenc és egyben egyetlen munkatársam az It's Clay Time-nál, adott egy ötletet valamire, amit Charlotte esküvője előtt kerestem.
Egy már nem kapható könyvről van szó, egy tréfás retró útmutató a házasságról, amit Charlotte-nak akarok ajándékba venni a násznépnek, de sehol sem találom. A Something Borrowed egy pop-up, amiről teljesen megfeledkeztem, de jelenleg egy olyan könyvesboltban vannak, ahová könnyen el tudok sétálni a szünetemben. Ha szerencsém van, sikerül elintéznem, mielőtt délután a klubtalálkozója és a klubkirándulás között a Dune-nal eltöltött tizenöt percemet tölteném.
A délelőtti óra kerámiafoglalkozásokkal telik el, és miután rendet rakok, és felkészülök a szünetre, hátulról kisétálok, és ott találom Dune-t a pultnál állni. Korábban érkezett, mint vártam. Most már zavart vagyok.
– Szia – mondom. – Már végeztél a klubtalálkozóddal?
Felém fordul, és jó ég, a puncimnak esélye sincs. Nem borotválkozott meg. Az állát borító borosta könyörög, hogy a combomat súrolja.
– Szia! – A rekedtes hangja a mellbimbóimhoz csikorgat, és a bűntudat szeizmikus remegése járja át a gyomromat, amikor azt mondja: – El kellett vinnem Cocót egy kis viselkedésterápiára. Visszafejlődött, és folyton megjelöli a területét apa egész házában. De most van pár extra percem, ha nem bánod, hogy csatlakozom az ebédszünetedhez.
Sajnos Lucy feromon-trükkje egy kicsit túl jól működött. Coco most már háborúban áll velem. Összerezzenek, és némán bocsánatot kérek.
– Valószínűleg téged fog zavarni – mondom neki, összekulcsolom a karomat, és elindulok az úton. – Meg kell találnom egy esküvői könyvet. – Ő csak mosolyog, mintha mindez nem számítana.
Csengőszó csilingel, amikor belépünk a vendéglátó üzletbe, és egy vékony, ősz hajú nő megkérdezi: – Miben segíthetek?
– Jó napot, egy már nem kapható könyvet keresek, melynek címe: Nem én vagyok rossz feleség, hanem te. Úgy hallottam, a Valami kölcsönzött polc talán segíthet?
– Hadd nézzem meg. Ismerősen hangzik. – A nő egy rohadt rolodexhez lép, mert a könyvesboltok a múlt században élnek, úgy látszik, és puskázik. – Igen, megvan.
– Ez hihetetlen. – Sugárzom. – El sem hiszem, hogy megtaláltam. Lehet, hogy ez az egyetlen létező példány.
– Csak kövesd a halmokat egészen hátrafelé. Tizenkettedik polc. ABC sorrendben. Mildred vagyok. Szóljon, ha további segítségre van szüksége.
Dune a hátam mögött halad, ahogy szédelgő lábam a bolt hátsó részébe visz. Végigpásztázom a zsúfolt polcokat, és – bingó.
– Ez a te szerencsenapod – mondja Dune.
– Shhh. Halkabban – incselkedem, és egy régi feliratú táblára mutatok, amin az áll: – Suttogj úgy, mintha könyvtárban lennél.
A fogai megragadják a telt alsó ajkát, majd elengedik.
– Lássuk, milyen halk tudsz lenni. – A testemhez szorítja magát, én pedig megragadom a polc szélét. – Elcsitítasz, mint egy pajkos könyvtáros. Milyen kibaszottul beindító. – A fejem tetejére csavart összes hajam, amelyet egy vékony fekete szalag tart fogva, egy rántással kiszabadul. – A hajadat a farkam köré akarom tekerni. Csúsztasd fel és le a selymességét, amíg el nem élvezek.
– Hm, nem hiszem, hogy ezt itt megtehetjük.
Egy ujját végigsimítja remegő combomon, magával ragadva a szoknyámat.
– Vörös csipke – mondja, és lenéz a bugyimra. – Annyira gonosz.
– Dune – , suttogom. – Mit csinálsz?
Látszólag térdre ereszkedik, és széttárja a lábaimat.
– Megyek ebédelni.
Ó, te jó ég! A félelem, hogy elkapnak, csatázik a vággyal, amikor végigsimít ujjával a bugyim szélén, és félrelöki, hogy belemártja a nyelvét. Egy hosszú, lassú nyalás egészen a csiklómig.
Mmm.
– Ezt nem csinálhatjuk itt.
Eltemeti az arcát, szívja az idegcsomót, miközben én a csípőmet csikorgatom, és a polcok között kukucskálok, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senki sem jön.
– Olyan kibaszott nedves vagy. – Behelyezi két ujját.
Az antik könyvek és a Dune illata erős afrodiziákum. Majdnem olyan erős, mint az orgazmus, ami meghajlítja a térdeimet, amikor pumpálja az ujjait, és a nyelvével a csiklómra tapogat. Felvesz egy kocsin ülő bélyeget, és a puncim tetejére nyomja. – Az enyémnek jelölve. – Feláll. – Csak ennyi időm volt. Mennem kell. Majd később hívlak.
Annyira elakadt a lélegzetem, hogy csak bólintani tudok, miközben elvonul. Megjelölte a vaginámat. Mintha egy valódi dátumot tintával írtam volna. Lehajolok, és ujjbegyeimmel könnyedén végigsimítok a megjelölt területen. Milyen szexi, ahogy megjelölt engem. És milyen rosszul gondolom, hogy szexinek tartom. Lerángatom a szoknyámat, és gumilábakon sétálok ki a könyvespolcok közül. És szemtől szemben állok Mildreddel. Különösen harapósan néz ki összeszorított ajkaival és merev hátával.
– Megtaláltam. Woo-hoo.
Keresztbe fonja vékony karjait, és bámul. – Nem tudunk segíteni – harapja ki.
A szemem tágra nyílik. – Tessék?
– Ez a bolt olvasásra való, nem pedig szexuális hancúrozásra a város rosszfiújával. – Fagyos hangja nem hagy teret az alkudozásnak.
– Tényleg szükségem van erre a könyvre – könyörgöm. – Nagyon sajnálom. Én csak... – Ismét hagyom, hogy a libidóm felülkerekedjen az eszemen. – Tetoválásai vannak – suttogom.
– Szerinted ez lenyűgöz engem?
Találkozom a jeges tekintetével, és a kezemben szorongatom a könyvet. – Én... szeretném, ha adnál nekem még egy esélyt. Nem fog még egyszer megtörténni.
Megrázza a fejét, és elfordul.
Kétségbeesésemben a Motorcycle Mayhem egyik sorát idézem: – Nem érted, milyen érzés egy ilyen férfival lenni. Ő egy nomád, és én soha nem fogom tudni megtartani. Ezért mohó vagyok, és mindent elveszek, amit csak tudok, amikor ő ad, mert egy nap tudom, hogy el fog menni. És nekem ezekből az emlékekből kell majd megélnem.
Megáll, és megfordul a cipőjén. – Te most a Motorcycle Mayhemet idézted?
Összegörnyedek a bőr klubfotelben. – Igen. Én egy szemfényvesztő vagyok.
– Zseniális sorozat. Mindet kétszer olvastam. Sokat tanultam azokból a könyvekből.
– Igen, nos, a romantikus könyvek talán segítettek megszerezni a férfit, de most mi lesz? Sehol nem említették, mit kell tennem, hogy megtartsam a férfit. Az epilógusban csak s-e-x volt. Pfft. Tudnom kell, hogy öt évvel később még mindig együtt vannak, érted? Hol van az a könyv?
– Azt senki sem olvasná el. – Kuncog, aztán komolyra vált: – Nekem is volt egyszer egy ilyen pasim, és különben is – a tekintete a titkos sarkunkra mutat – mivel tart meg téged? – Leül velem szemben. – Ez az, amiről nem írnak. A hétköznapi dolgokról, arról, ami miatt a legjobb barátod.
Mint például a padló felmosása, miközben könyvet olvasol.
– Szerintem nem túl hétköznapi.
– Hát, csak be kell mutatnod neki, és meglátod, hogy elbírja-e.
– Ez egy jó ötlet. Kipróbálom a dolgot. – Remélhetőleg nem cápákkal teli. – Mi történt az embereddel?
– Elhagytam, amikor véletlenül felgyújtotta a hajamat. A barátjával kellett volna maradnom. De mindannyiunknak van egy, aki elszökött, azt hiszem.
Hű, Mildred egy háromszögben élt.
– De azért szeretek egyedül lenni – mondja, és ember, ez lehangoló, mert a vágyakozó tekintet a szemében mást mond.
Feláll. – Hívjuk fel a könyvedet.
Ha
már a vödörről és a felmosórongyról beszélünk, igazán
szerencsés, hogy Dune ennyire szereti a puncikat.
Ma este a pokol macskája ottalvós buliban van, Pres pedig elnöki dolgokat csinál, így a mi hétköznapi esténk most egy maraton lesz, hogy bepótoljuk a távollétét. Jól megy - az orális kielégülés után a fordított cowgirl-öm szédítően átváltott kutyastílusba. Ne vedd sértésnek, Coco. Őrült tempóban hajtja belém acélos szárát, az orgazmus szakadékába taszít a piercingjével. A tengely egy másik szó, amit a romantika olvasásáig alulhasználtam. A fejemben mindig pénisz, farok vagy pöcs, ha pikánsnak érzem magam. Most már rengeteg szó van, hogy érdekes maradjon.
Egy teljesen új rovat, hogy úgy mondjam.
Pénisz szavak a péniszen kívül:
1. Szerelemrúd
2. Sertéskard
3. Gombafejű kibaszott bot
Ahogy az orgazmusom tetőzik, Dune kihúzza.
– Készen állsz, hogy még egy fokozattal feljebb lépjünk?
– Még egy fokozattal, és a Holdon leszek.
– Visszafogtam magam, amíg úgy éreztem, hogy jól érzed magad. – Az óvszerbe bújtatott szerelmi rúddal az élen a szekrényhez sétál, és egy nagy fekete dobozzal tér vissza. – Azt hiszem, készen állsz.
– Ez baljósan hangzik.
Kinyitja a fedelet, és nem, nem állok készen arra, amit a bársony belsejében fekve látok. Egy ostor és különféle szexuális termékek, némelyik fém hegyes izével, töltik meg a dobozt.
– Hát ez váratlanul ért – mondom. És tényleg, miért is az? Az igénye, hogy nyíltan szexeljen, nagy figyelmeztető jel volt, hogy Here There Be Kink.
– Ne aggódj! Nem foglak túlságosan bántani. Válassz egy biztonságos szót.
Miért olyan nehéz az élet? Egy lány nem kaphat csak úgy orgazmust?
– Szukkotash – , ez az első szó, ami eszembe jut, és fogalmam sincs, miért. Egy vonal képződik a szemöldöke között. És most úgy érzem, elszúrtam a biztonságos szóválasztást. – Nem, várj... hm... tortatáblázat.
A farkát jóváhagyólag megdobogtatja. – A fenébe, nehéz lesz abbahagyni, de meg fogom. Válasszuk ki, mit akarsz kipróbálni.
Ez messze meghaladja a legvadabb képzeletemet, de meg tudom csinálni. Olyan ez, mint egy bizalmi játék, bizonyos értelemben. Nem akarom magamat dicsérni, de elképesztő, hogy mennyire képes vagyok racionalizálni azt, hogy olyan dolgokat is megteszek, amiket nem akarok. Biztos van valami díj ezért? Kettőt is megérdemelnék.
– Ez a kütyü sokkolja a mellbimbóidat.
– Ó, kedvesem. Mi más van még? – Nem én vagyok rossz barátnő, hanem te.
Elővesz egy tekercs, ami úgy tűnik, ragasztószalag. – Ez nem fog a bőrödhöz ragadni.
– Következő. – Rosszallóan rázom a fejem, miközben végigmegy a termékek között, és Istenemre, visszafordulok, és kiválasztom a mellbimbó-zappantót. És ez pont olyan rossz, mint amilyennek gondoltam. Nyögdécsel a kellemetlenségemre, és a nyelvével cikizik a bizsergő csúcsot.
– Tortatáblázat – mondom, amikor a másik mellbimbómat is megpiszkálja.
– Tényleg? – mondja.
Bólintok, ő pedig elejti, de a dolgok még jobban kicsúsznak az irányítás alól, amikor letérdel, és szíjakat húz elő az ágy alól. – Próbáljunk ki valami mást.
Laposan a hátára fekszik. – Fogj le.
Ó, oké. Ezt meg tudom csinálni. Néhány perc múlva már le is kötöztem a kezét és a lábát. A merevedése a plafon felé mutat, és én ráengedem magam a vastag hosszára. Felnyög, ahogy fel-le mozogók, hagyom, hogy a piercingje kifejtse a hatását. Amíg...
– Fojts meg –, mondja.
– Nem ismerem ezt a pozíciót.
– Tedd a kezed a torkomra és fojtogass.
– Mintha nem kapnál levegőt?
– Igen. Amikor készen állok, hogy elélvezzek, százszor intenzívebb lesz.
A jövő felvillan, és egy szörnyen kínos nekrológgal végződik, ahol ő meghal önerotikus fulladásban, én pedig elmagyarázom a motoros gyerekeinknek, hogy anyu véletlenül megfojtotta aput. Kizárt, hogy ezzel a gondolattal a fejemben jöjjek, és az apró kezeim alig érnek a nyaka köré.
– Számolj el hatvanig, mielőtt elengeded – mondja, miután csak tíz másodperc után engedem tovább. – A számok a barátod, ne feledd.
Valahogy sikerül befejeznie, és szépeket mondania, bár tudom, hogy nem sikerült ténylegesen elzárnom a légútjait.
– Majd dolgozunk rajta, bébi – mondja.
Azt hittem, liberális nő vagyok. De ez egy probléma. Mert bármennyire is szeretném, hogy működjenek a dolgok, nem vagyok benne biztos, hogy ezt az életmódot akarom-e az életmódommá tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése